THE GS WEB SITE



SÁNDI EMIL ÖNÉLETRAJZA

HÁZASSÁG




In English

Tartalomjegyzék


Az ÉTI, az OKI és az OKI-hoz tartozó Állami Védőnőképző Intézet (ÁVI) közös kommunista pártszervezetéhez tartoztak és közös taggyűléseink voltak. Így ismerkedtem meg az ÁVI igazgatójával, Bazsik Renátá-val.

Az ÁVI-ban kb. 300 lány tanult, 20-25 évesek és én (és mások is) szívesen mentünk át a bentlakó Renátához, nézegettük a fiatal lányokat. Egy idő mulva Renáta megkérdezte: “Tulajdonképpen kinek a kedvéért jársz ide, Bohus Márta, vagy Erdész Erzsi érdekel?” “Erdész Erzsi”, válaszoltam. “Akkor mondjad meg neki” mondta Renáta. Meg is mondtam.  Erzsi sokat olvasott, olyan könyveket mint én, sokban egyezett az izlésünk. Tudtam, hogy nemrégen végzett az ÁVI-ban, de nem küldték ki valahova egy faluba egészségügyi, családlátogató, iskolában előadó védőnőnek, hanem ott tartották az ÁVI-ban tanárnőnek. Én azt hittem, hogy mint a legtöbb védőnő, ő is parasztlány, bár feltünt olvasottsága, nyelvtudása (francia), és mikor már “komolyabbra fordult” a dolog, kiderült, hogy  apja, Erdész Ernő, görög-latin tanár a Zsidó Gimnáziumban, anyja pedig Fürst Jelka (Helena), az eredetileg prágai, majd délvidéki Fürst családból származik.

Erdész Ernő apja tanító volt, nagy családdal, kevés pénzzel. Így Erzsi apja, amikor egyetemi hallgató volt, egy vagyonos arisztokratának lett a titkárja, evvel tartotta el magát. Megtanulta az újgörög nyelvet is, de soha sem volt alkalma, pénze, hogy Görögországba látogasson. Mikor végzett, elküldték tanítani az Újverbászi középiskolába, Bácskába. Egy barátja azt mondta neki: Ha Újverbászra mész, meg fogod ismerni a Fürst családot, van egy csomó szép lányuk, az egyiket feleségül fogod venni. Úgy is lett. Mikor aztán az I. Világháború után Újverbászon megkövetelték, hogy a tanárok hűségesküt tegyenek a Szerb-Horvát-Szlovén (később Jugoszláv) államnak, Erdész Ernő megtagadta és erre kiutasították az országból. Hosszú ideig mint menekültek egy vasúti kocsiban laktak Budán és csak sokkal későbben költöztek a pesti Damjanich-u. 30-ba, a Zsidó Gimnázium közelébe. Amíg Budán laktak, Ernő sokat járt a Hadik kávéházba sakkozni - többek között Karinthy Frigyes-sel. Erzsi pedig elemi iskolában egy osztályban volt Kaiser Mártá-val, a Hadik kávéház tulajdonosának lányával.

Rövid udvarlás után megkérdeztem Erzsit hogy akar-e feleségem lenni. Eleinte azt mondta, hogy nem akar, mert nem akar családot, “nem érdemes engemet szaporítani”, mondta. Lassan kiderült, hogy elég sivár gyermekkora volt és kevés önbizalma. Testvérei Dr. Erdész László, ügyvéd, majd katonai bíró, majd gyermekbíróságon bíró, és Erdész Judit, Vidor Andrásné, nála sokkal idősebbek voltak, az I Világháború előtt születtek, ő pedig 1923-ban. Erzsi apja el volt merülve filológiai tanulmányaiba (még mindig itt van nálam egy vastag füzete, tele írva görög szöveggel: fogalmam sincsen miről szól). Erzsi anyja pedig nagyon el volt foglalva, próbált valahogy pénzt csinálni, kevés volt a tanári fizetés, ő pedig varrt, vásárolt és adott el dolgokat, nem igen figyelt ő se Erzsire. A zsidótörvények miatt Erzsinek különben sem volt reménye, hogy elhelyezkedjen, vagy egyetemen, vagy főiskolán tovább tanuljon, ezért ott hagyta a gimnáziumot 16 éves korában. Mivel igen tehetségesen rajzolt, elment a közelükben, a Damjanich utcában élő Jaschik Álmos (1885-1950) képzőművészeti magániskolájába, ahol rajzolni, festeni és grafikát tanult. Később aztán szépen kifestett lámpaernyőket készített rendelésre és evvel keresett pénzt. De a háború után el akart kerülni hazulról és így került az ÁVI-ba, ahol 3 vagy 4 éves tanfolyamon kiképezték védőnőnek, bentlakásos iskola volt, tehát nem kellett otthon laknia.

Továbbra is udvaroltam, és kértem, hogy jöjjön hozzám, majd mikor újra visszautasított, szabadságot vettem ki és elutaztam a Balatonhoz, Fonyódra. Pár nap múlva Erzsi utánamjött, és akkor már megegyeztünk és elhatároztuk hogy kb. egy hét múlva, 1949 június 15.-én összeházasodunk. Visszautaztunk Budapestre, bemutattam Erzsit szüleimnek, és ő engem az ő szüleinek, a szülőket egymásnak, minden ment a maga módján.

Közben meghívást kaptam volt svájci barátaimtól, hogy menjek velük egy visegrádi kirándulásra, hajóval hétvégén Visegrádra. Ha elmentem volna, akkor talán más lett volna azután a sorsom...

1949 június 15.-én az OKI igazgatója ideadta az egyik hivatalos kocsiját, egész napi használatra, és elindultunk Budafokra. Útközben eszembe jutott, hogy nincsen nálunk jegygyűrű, megálltunk egy ékszerésznél és vettünk két reánkillőt. Megjelentünk a Városházán, ahol már vártak apámék és Erzsi szülei, és ott régi barátunk Polacsek elvtárs, a polgármester és egyben közjegyző, aki 5 perc alatt összeadott minket. Nem volt semmi szertartás, a gyűrűket felhúztuk, megcsókoltuk egymást és elvonultunk szüleimhez ebédre. Volt jó ebéd, jó bor és sok beszélgetés, az öregek egyre jobban megismerték és szerették egymást. Ezután átmentünk Erdészékhez uzsonnázni, majd este az ÁVI-ba, ahol meglepetésünkre ünnepi vacsora készült, ahol én, az egyetlen férfi a jelenlevő kb. 350 lánnyal vacsoráztam.

Volt éneklés, kis beszédek, koccintás, jókivánságok, célzások az eljövendő órákra és napokra: de hogy valóban mi lesz másnap, arra senki sem gondolhatott.

A svábhegyi (bocsánat: szabadsághegyi) Erzsébet szállóban foglaltam szobát, a neve miatt, de elviselhető hiba volt. A szálló tele volt öreg lakókkal, vendégekkel és mi nagyon feltüntünk, mint nászutasok. De minden jó lett, megvolt a szoba es végre egyedül voltunk.

Aztán másnap jött a hideg zuhany. Amint kiléptünk a ragyogó időben a már szépen rendbehozott sétányokra, vettünk egy Szabad Népet és rögtön fejbeütött minket a nagybetűs cím: ez volt az első közlemény  Rajk László (külügyminiszter) peréről (vádirat csak szeptemberben jelent meg egészében). De már akkor, 1949 június 16.-án szerepelt a vádlottak nevei között Szőnyi Tibor(a központi pártbizottság káderese), és későbben jött a többi: Kálmán András (osztályvezető az egészségügyi minisztériumban), Demeter György (egy gyár igazgatója), Hódos György (a legfontosabb svájci újság, a Neue Zürcher Zeitung budapesti tudósítója), Demeter Róza (szintén gyárigazgató), Somló György (a Nitrokémia Robbanóanyaggyár igazgatója): mind svájci ismerőseim, barátaim, akikről nem tudtam feltételezni, hogy árulók legyenek, mindegyik sokkal inkább volt kommunista, mint én. Engem csak az vonzott közéjük 1945-ben, hogy a háború alatt Olaszországban láttam, hogy a német megszállók és olasz csatlósaik ellen az olasz kommunista partizánok harcoltak legjobban. Mindenesetre a hírek nagyon megrendítettek bennünket és hetekig, hónapokig vártuk, hogy mikor csengetnek, vagy kopogtatnak az ajtónkon, hogy engem is elvigyenek. Későbben kiderült, hogy Demeter Ri-t részletesen faggatták arról, hogy mit tud rólam: úgy látszik én is sorrakerülhettem volna, de már elég áldozat volt a kezükben, akiket rá kellett testi és lelki kinzásokkal venni a hamis vallomásokra. Ezenkívül én talán azért nem kellettem, mert én nem voltam magas állásban, és nem is kerestem magamnak ilyet, inkább kutató vegyésznek akartam maradni. A fent felsoroltak közül Rajkot és Szőnyit kivégezték, Kálmán András pedig, amikor 1952-ben újra meg akarták vádolni cionista összesküvés ürügyén, öngyilkos lett a börtönben. A többi több év börtönt kapott és végül is Sztálin halála után 1954-ben az összes vádlottat kiengedték, ”rehabilitálták” és kárpótlásul  majdnem mindegyik életbenmaradt útlevelet kapott és távozhatott az országból. Csak Somló György maradt otthon, sőt belépett újra a kommunista pártba.

Tehát ez volt a nászajándék: a Rajk per és az utána következő állandó félelemmel teljes hónapok. Ráadásul Erzsinek egy héttel a házassagkötésünk után el kellett mennie Gödöllőre pártiskolába, ahol két hétig magyarázták neki a Rajk-per részleteit. Kevesen voltak akik elhitték, de senki sem mert ellentmondani.

Ez volt június 16.-án. Június 17.-én volt anyám születésnapja. Igazán nem volt kedvünk kiutazni Budafokra ebben a felkavart állapotunkban: telefonáltam egy barátomnak, hogy vegyen neki egy csokor virágot és küldje el az én nevemben. Mi pedig csak telefonon gratuláltunk neki.

Copyright Gabor Sandi 1998-2018

Disclaimer: Everything on this site was written and/or prepared at the author's discretion. The author has tried to be accurate where facts are presented, but this does not mean that these facts are necessarily accurate. People needing more reliable information should refer to appropriate sources presented, on the Internet or elsewhere, by authoritative professional or academic bodies.

To get in touch with the webmaster, send an e-mail to g_sandi at hotmail.com.

Flags on this site are from the FOTW Flags Of The World website.