THE GS WEB SITE



SÁNDI EMIL ÖNÉLETRAJZA

UTAZÁS A CSALÁDOM ÉS MAGAM KÖRÜL




In English

Tartalomjegyzék


Tartalom


Anyám családja

Gerstenfeld Karolina, (születési bizonyítványában Kraindl) apja, Joachim kb. 1850-ben született. Földmérő volt a galíciai Drohobycz-ban, állami alkalmazott. Ez a foglalkozás abban az időben igen fontos volt azon a vidéken, mert a közeli Boryslaw-ban fedezték fel az Osztrák-Magyar monarchia legnagyobb kőolajforrásait. Még az első világháború előtt munkája során kiderítette, hogy valami illegális manipulálás fordult elő bizonyos olajmezők birtoklásával kapcsolatban. Jelentette: és majdnem elveszítette állását, mert főnöke, vagy főnökei, érdekelve voltak az ügyben. A dolgokat elsimították, de előlépésre már továbbra nem számíthatott.

Felesége, a nagyanyám, akinek nevére nem emlékszem, igen művelt asszony volt, sokat olvasott és főleg a modern bécsi írókat szerette, mint amilyen pl. Schnitzler volt. Mesélte anyám, hogy baráti társaságban néha felháborodott ha kiderült, hogy nem olvasták ezeket a könyveket: "Das haben Sie nicht gelesen! (Ezt nem olvasta!)", kiáltotta, olyanoknak akik talán nem is olvastak egyáltalán, vagy ha olvastak, jiddis nyelven tették.

Az első világháború elején az oroszok gyorsan előrenyomultak és elfoglalták Galícia nagyrészét. Drohobycz-ból az állami alkalmazottakat teljesen civilizált körülmények között vasúton elszállították az oroszok elől, így anyám, a családdal együtt Bécsbe került és ott éltek kb. egy évig. Nagyapám a minisztériumban dolgozott, anyám pedig élvezte a színházakat, koncerteket és tovább tanult zongorázni. Mikor az oroszok visszavonultak Galíciából, a Gerstenfeld család hazatért és lakásukat épségben találták.

Anyámnak két bátyja közül az idősebb neve Zigmunt volt, de a családon belül Calusz-nak hivták (ejtsd magyarul Calus, angolul Tzaloosh-nak írnám), aki polgári mérnök volt, tehát foglalkozásában apját követte, de egyetemi végzettséggel. Calusnak volt egy fia, aki fiatalon halt meg mikor Prágában volt egyetemi hallgató, és volt egy lánya is. Én nem találkoztam velük.

Anyám fiatalabb bátyja Jakub, akit a család Wilusz-nak hívott, magyarosan Vilus-nak, ügyvéd volt. Igen jó megjelenésű és nagyon kedves ember volt, mikor meglátogatott minket Budafokon, gondolom 1930-ban, nekem 100 pengőt adott. Azon vettem magamnak egy nagy Maerklin gép-építő játékot. Hozta a két lányát is, a nagyobbik, nálam kb. két évvel fiatalabb, Ludka már akkor nagyon szépen zongorázott, a kisebbiket Blanká-nak hivták. Wilusz felesége bécsi volt, és mindnyájan hibátlanul beszéltek nemetül. Ludka későbben zongoraművész lett és többször játszott a lembergi rádióban (Lemberg=Lwov=Lviv). Blanka pedig balettot tanult.

Az egész drohobyczi család, Wilusz kivételével, elpusztult a német megszállás alatt. Caluszt mindjárt kivégezték, gondolom azért mert 1939-40-ben földmérnök lévén együttműködött a szovjet megszállókkal a földosztással kapcsolatban. A család többi részét elhurcolták valamelyik haláltáborba, vagy lehet, hogy a németekkel "kollaboráló" ukránok végeztek velük, mint a drohobyczi zsidók nagyrészével. Drohobycz-nak kb. 6000 zsidó lakósa volt, de számuk 25 000-re emelkedett, mert a németek által megszállt területekről sokan oda menekültek. Wilusz hamis papírokkal valahogyan átvészelte a háborút és utána Lodz-ba költözött, miután Drohobycz-ot Ukrajnához (tehát a Szovjetunióhoz) csatolták. Nevét Wladislaw Grabowski-ra lengyelesítette és elvett feleségül egy szintén özvegyen maradt asszonyt. Egyszer meglátogattak bennünket Budapesten 1950-ben.


Apám családja

Sándi (Sauer) Nándor apja, az én nagyapám, Sauer Ignác, 1847-ben született a Dunántúlon, Vas megyében. Szüleiről keveset tudok, csak annyit, hogy kereskedő emberek voltak, és csak magyarul beszéltek. Valószínűleg több generáció óta éltek Magyarországon, vagy "őslakók" voltak és Árpád apánkkal vonultak be az országba. Ignác, akit a családban Náci-nak szólítottak (a Hitler előtti időkben) szintén kereskedő volt, vegyeskereskedése a budai Lágymányosi utcában volt. De sokat nem tartózkodott az üzletben, azt rendszerint nagyanyámra hagyta, ő pedig a közeli kávéházban sakkozott es kártyázott. Joviális, alacsony termetű ember volt. Egyszer, mikor már az új házban laktunk, tehát 1930 után, váratlanul beállított hozzánk Budafokon. Megkérdeztük melyik Hévvel jött? (Budapesti Helyi Érdekű Vasút = ez a villamos 20 percenként jött ki Budafokra.) Erre nagyapám: "Nem vasúton jöttem, fiam, hanem gyalog". A távolság 8 km, 84 éves volt...

Az első világháború alatt felajánlottak nagyapámnak egy birtokot Lágymányos kissé mocsaras, a Duna melletti, részén. Ezért elment egy gazdag és tapasztalt nagybátyjához tanácsért. Nem neked való az, Náci, te csak vegyél hadikölcsönt. Úgy is lett. A nagybácsi megvette a birtokot, biztos jól keresett rajta, azon áll ma a Budapesti Műegyetem. Náci pedig vett hadikölcsön kötvényt, aminek értéke nullára esett a vesztett háború után.

Sauer Ignác nagyapám jó időpontban halt meg, 1939-ben, 92 éves korában.

Nagyapámnak négy gyereke volt az első feleségétől, majd mikor az fiatalon meghalt, elvette feleségül annak az unokahugát, Kohn Iloná-t és attól megint négy gyereke született. Apámnak idősebb fivérei Ferenc és József voltak (itt jegyzem meg: mind a nyolcan I. Ferenc József császar és király alatt születtek), akik nevük ellenére soha sem vitték semmire. Nem tanultak az iskolában, nem tanultak mesterséget és az üzletben sem segítettek. De időnkent megjelentek az üzletben és nagyanyám néha rajtakapta őket, hogy a kassza kis fiókjába belenyúltak, hogy az aranyakat kilopják. (Az első vilagháború előtt még voltak 10 es 20 koronás aranyak forgalomban.)

A következő testvér a Giza-néni volt, a Rosenberg, vagy Rosenfeld Jenő, szőnyegkereskedő felesége. Őrá jól emlékszem, nagyon öregnek láttam. Volt négy gyereke, egy fia és három lánya. Fiára nem emlékszem, lehet, hogy láttam néha. A második világháború alatt elvitték és nem került haza. Legidősebb lánya Irén volt, aki még a háború előtt kikerült Párizsba és ott magas, vagy középszintű prostituált lett. Anyagilag jó helyzetben volt, anyjának sokszor küldött pénzt. Egyszer találkoztam vele, 1950 körül Pestre látogatott, autóval, elegánsan, csinosan. Szabadon beszélt önmagáról, jó humorral. Nyíltan ajánlotta unokahúgomnak, Áginak (lásd később), hogy ne menjen férjhez ahhoz az éhenkórász Karinthy Ferenchez, inkább menjen vele Párizsba, majd szerez neki gazdag barátot eleget.

Giza második lánya Margaret (Manci) volt, aki feleségül ment Lichtmann Sándor férfiruha-kereskedőhöz, akinek a Rákóczi úton, a Gutmannal szemben volt az üzlete, nagyon forgalmas helyen. De ezt a férjét elvitték munkaszolgálatba a háború alatt és soha sem került haza. Volt tőle egy lánya is, aki orvos lett a szegedi egyetemen és ma már Ottawában dolgozik. Manci azután férjhez ment Eidus László kutató-orvoshoz, aki végül is Ottawában dolgozott és segítségemre volt, amikor ott munkát kerestem.

Eidus1975-ben halt meg. Manci és Eidus közös fia, ugyancsak László (Leslie Eidus), 1950-ben született, és ma is orvosként dolgozik Ottawában.

Giza harmadik lánya Ibolya volt, akivel alig találkoztam. Tudom, hogy Ausztráliába került, majd az USA-ba, vagy Kanadába jött.

Korban következő testvére apámnak Sauer Arnold volt, aki egy bankban dolgozott, pénzügyi szakértő lett. Mikor nagyanyám Irma (lásd később) nevű lányát férjhez akarta adni, elvitte Pollák Saroltá-hoz, hogy álláról néhány szőrszálat eltávolítson. Nagyon megtetszett neki a fiatal, csinos és sikeres kozmetikusnő es bemutatta Arnoldnak, aki aztán feleségül is vette. Családon belül Pollák Saroltát Juliska-néninek szólítottuk. Rendelője az Andrássy-úton volt, a Nagymező-utcához közel. Így a hozzájáró kliensek a mulatóhelyeken dolgozó művésznők, elegáns úriasszonyok és prostituáltak voltak. Mikor ezt egyszer megemlítettem, Juliska nagyobbik lánya, Frici, tiltakozva mondta, hogy ilyesmiről nem szabadna beszélni.

Arnold kezelte Pollák Sarolta nem kis jövedelmét, és a tőzsdén is jócskán keresett. Másik kereseti forrás az volt, hogy fiatal és szegény művészektől képeket, szobrokat vásárolt. Tele volt nagy lakásuk képekkel, alig látszottak a falak. Jó izlése volt, sok képet eladott. Nagyon nehezen lehetett belőle pénzt kicsikarni. Ha a családnak szüksége volt orvosra, mindig apámat hívták, aki persze ezért nem számított fel semmit. Mikor egyszer, kb. 15 éves koromban apámtól pénzt kértem, hogy biciklit vegyek magamnak, adott egy cédulát, Arnoldhoz címezve, amiben felsorolta azokat a taxiköltségeket amivel tartoztak az orvosi vizitekkel kapcsolatban. Három napig ott laktam, étkeztem és aludtam náluk, amíg végül is ideadta a pénzt, 70 pengőt (kb. $20).

Arnold és Juliska nagyobbik lánya, Frici, Berczeller Miklós-hoz ment férjhez. Frici anyjánál tanulva kozmetikus lett, Miklós pedig ügyvéd volt. 1938-ban, tehát a második világháború előtt kivándoroltak Chilébe. Előbb nászútra utaztak Olaszországba és ott Bolognában meg is látogattak engem. Frici Chilében kozmetikai rendelőt nyitott, Miklós pedig a kereskedelemben, iparban igyekezett pénzt keresni: többek között sertés-sörtéket exportált amerikai kefegyáraknak. Frici még megvan, 2002-ben lett 90 éves és Chilében él. Ott él fia is, Pancho, lánya, Susan, pedig Mark Cogan felesége, Vancouverben él. Frici es Susan meg is látogattak bennünket Edmontonban, és mi is voltunk Coganéknál Vancouverben többször.

Fiatalabb lányuk, a nálam egy hónappal fiatalabb Éva, szüleivel együtt valahogyan átvészelte a háborút Budapesten, majd Frici meghívására és segítségével kivándoroltak Chilébe. Ott megismerkedett a jóhírű magyar zeneszerzővel, Darvas Gáborral, összeházasodtak, majd egy teherhajón bérelt fülkében utazva visszatértek Európába, Magyarországra. Három fiúk van. Két fiúk, András és Tamás, képkeretüzletet nyitott Budapesten és ma már csaknem monopóliumuk van ott ebben a szakmában, harmadik fiúk János zenész és filmrendező, Németországban él. Darvas Gáborról és műveiről sok oldalas ismertetés található az Interneten.

Következő testvére apámnak, már a második feleségtől, Kohn Ilonátol, Irma-néni volt, aki kb.1890-ben született. Sas Jenő-höz ment férjhez, aki egy nagy újpesti gyárnak, az Egyesült Izzónak (mai nevén: Tungsram) volt főkönyvelője. Ez az üzem a General Electric világcégnek egy ága, amely többek között az összes többi GE gyárat ellátta az izzólámpák wolfram (tungsten) kettőstekercs szálaival. Tehát nagy és fontos gyár volt, és Sas Jenő igen magas beosztásban volt. Sokszor voltam náluk kiskoromban, mikor például valami gyermekbetegség járvány volt Budafokon, és szüleim nem akarták, hogy én is megkapjam, hiszen a beteg gyerekeket apámhoz hordták, vagy ő látogatta őket. Irmáéknak nem volt gyerekük, mert Jenő fiatal korában szifilisszel fertőződött. De mire már hozzájuk jártam már túl volt a fertőző stádiumon és tábesze kezdődött. Irma néni öreg korában sírva panaszolta, hogy Jenőt szobaasszonya megerőszakolta és megfertőzte, így szerezte a szifiliszt. Végül is Sas Jenő egy kisérleti stádiumban lévő kúrának vetette alá magát: maláriával megfertőzték és mikor magas láza lett salvarsannal kezelték, feltételezve, hogy ez meggyógyitja a tábeszt, és egyben a maláriát is megszünteti. Ebbe aztán bele is halt, együtt egy hasonló sorsú beteggel, Donszky Árpád-dal, aki Budafoknak volt egyszer polgármestere.

Apámnak volt még egy nála valamivel idősebb bátyja, Lajos, aki jogot tanult. Valami bonyolult ügye volt egy szinésznővel, majd egyszerre csak eltünt, kivándorolt, vagy öngyilkos lett. Még a lágymányosi "Feneketlen tóban" is kerestették, de nem került meg. Ez a tó azóta kiszáradt. (Szerkesztő megjegyzése: mint ahogy a budapestiek jól tudják, a tó nem száradt ki, ott van jó egészséggel a Flamenco szálloda előtt)

Apámnak húga, a nála két évvel fiatalabb Sári volt, aki Boros Bélához ment feleségül. Boros Béla a Magyar Államvasútaknál volt ellenőr, vagy főellenőr, és igen sokat utazott. Eléggé zavaros ügyei voltak, nőügyek, alkohol, stb. Ki is keresztelkedett. Erre bátyja, Boros Gyula, aki Budafokon lakott, újszülött fiát Bélának nevezte el. Zsidó családokban nem volt szokás, hogy élő közeli családtag nevét adják a gyerekeknek, de Bélát halottnak tekintették. Ezt a nálam idősebb fiút azután a családon belül kis Bélá-nak hívtuk. Kis Bélát a háború alatt munkaszolgálatosnak vitték, és terhes feleségét deportálták és megölték. Béla visszakerült, majd kivándorolt Izraelbe és ott meghalt.

Sárinak nagyobbik lánya, Magda, velem csaknem egyidős volt. Unokatestvéreim közül vele voltam a legjobb viszonyban. Szüleinek volt egy drogériájuk, ami egyben kölcsönkönyvtár is volt, a körtéren (Horthy Miklós körtér, majd Szent Imre Körtér, ma pedig Móricz Zsigmond Körtér). Onnan jött a rengeteg könyv, amit Magda és én olvastunk. Magda kereskedelmi iskolát végzett, majd férjhez ment annak az optikusnak a segédjéhez, akinél húga, Ági, dolgozott. Ági, aki rámenősebb volt, nem a segédhez, hanem a tulajdonoshoz ment férjhez. Én sok részletet ezekről a házasságokról nem tudok, mert akkor már Bolognában éltem.

Magdát és Ági férjét a háború alatt elhurcolták és elpusztultak. Magda lánya Németországba ment férjhez, Ági lányát pedig második férje, az író Karinthy Ferenc, örökbefogadta, majd férjhez ment Ferenc unokafivéréhez, a Franciaországban élő Pierre Karinthi-hoz. Így lett belőle Karinthy-Karinthi Judit.

Copyright Gabor Sandi 1998-2018

Disclaimer: Everything on this site was written and/or prepared at the author's discretion. The author has tried to be accurate where facts are presented, but this does not mean that these facts are necessarily accurate. People needing more reliable information should refer to appropriate sources presented, on the Internet or elsewhere, by authoritative professional or academic bodies.

To get in touch with the webmaster, send an e-mail to g_sandi at hotmail.com.

Flags on this site are from the FOTW Flags Of The World website.